Különös téli fényeknél sikerült találkoznom a beváltó bikával. A cserkelés végén vettem észre, hogy ez bizony nem egy szokványos naplemente, és bizakodva siettem a horizonton lévő váltóhoz. Vártam. A fény fogyott, de a remény megmaradt. Nemsokára szép komótosan átsétált előttem a várva várt bika. Szerencsém volt.

I met up with the hart under curious winter lights. At the end of stalking I noticed it was not an ordinary sunset and hopeful hurried toward to the path on the horizon. I waited. The light faded but hope lingered. Not long after, the long-awaited buck sauntered over leisurely in front of me. I was lucky.